Egy perc...

... még ennyi időm sincs. Vidámnak kéne lennem , de most mégse megy... nem tudom. Remekül érzem magam, remek barátaim vannak, akik átérzik, amit én és egyre több a szünetem. Nem nincs semmi gond. De nem hittem volna, hogy egy macska ennyire fog hiányozni... és tényleg rettentően fáj, habár én teljesen vidámnak mutatom magam, de ő mégis az én macskám volt. A barátaim kedvesek és tudják mennire fontos volt nekem és nagyon kedvesek. Így köszönöm meg nekik, hogy kibírták a sóhajtozásomat és cserébe egy nagy adag jókedvet is kaptak remélem, mert attól még boldognak kell lennem... de annyira hiányzik pedig még csak egy napja, hogy elment...